Diószegi Anikó és Vizsralek Nóra restaurátorok

ecsetvonás

ecsetvonás

Szecessziós festés az elefántház kupolájában

2012. február 15. - ecsetvonás

 
Az 1912-ben épült, eredetileg Vastagbőrűek házának keresztelt épületben a kezdeti időszakban az elefántok és a vízilovak mellett az orrszarvúak és a tapírok is otthonra leltek, ahogyan azt a kupola belső geometrikus mintái között megfigyelhető állatfigurák is megörökítették. 

Az 1996-ban műemléki védettséget kapott épület felújítási munkálatai 1997-ben kezdődtek el,  gondos újjáépítését az Europa Nostra-díj mellett Budapest Építészeti Nívódíjával is elismerték.


A kupola felújításakor még pályakezdő díszítőfestőként vettünk részt a csapatban, a rengeteg vonalazás mellett kedves történeteink is vannak az elefántokról, akikkel együtt töltöttük napjainkat.
Kedves kollégánk, Papp Zoltán készítette a speciális, különböző méretű vonalzókat, melyekkel a kupola közepe felé rövidülő mezőkben lévő fekete és türkiz vonalakat húztuk. 

Az állatok rajzai  is szabad kézzel készültek, még mindig emlékszünk arra, ahogy lélegzet-visszafojtva egy szuszra festettük meg a formát,  nehogy  közben megremegjen a kezünk. Amíg mi a fémállványon dolgoztunk, az elefántok alattunk éltek. Hella és Zitta a két ázsiai elefánt szinte egykorú volt, 1996-ban kerültek a Budapestre egy holland állatkertből.
Gondozójuk sokat mesélt róluk; ormányukkal akár egy apró rizsszemet is képesek felvenni, miközben fákat csavarnak ki élőhelyükön a földből. Ha pedig támadólag lépnek fel, mert néha persze ilyen is előfordulhat, akkor a legnagyobb kiterjedéssel kell feléjük fordulva megállni, az a legjobb, ha épp van az ember kezében egy nagy lepedő.
Sosem lehet tudni, mikor van szükség ilyen információra...


Egyik nap éppen az állványon dolgoztunk, amikor az elefántokat a már felújított helyükre terelték, nekünk pedig egy időre abba kellett hagynunk a  munkát, mert ez a villanypásztor bekapcsolásával járt. Az ebédszünetünk egyre hosszabbra nyúlt, mert az állatok sehogy sem akartak a megszokott helyükről elmozdulni. 

Az egész csapat drukkolt a gondozóknak, akik vekni kenyerekkel csalták át a kifutókra az elefántokat, míg több órányi türelmes terelgetés után végre rájuk csapódott a vaskallantyú. Másnap reggel nagy sürgés-forgás, izgalom fogadott minket, mert éjjel az elefántok meghajlították az óriási vasriglit, és visszasétáltak a régi boxukba.

Festmény tisztítás, restaurálás-Guzsik Ödön: "Téli táj"



A restaurált festmény.
 A kép felületén komolyabb sérülés nem volt, azonban a por és egyéb szennyeződés vastag  rétege fedte be, amitől a festmény színei egybemosódtak és beszürkültek. 
A festmény bal oldala megtisztítva a szennyeződésektől.

Látványos eredményt most is a vegyszeres tisztítás hozott: az ég visszakapta kékségét, a hó pedig újra fehéren ragyogott. 
Tisztítás közben.
A festékrétegen egy-két helyen megfigyelhető apró kopást olaj-retussal pótoltuk. Végül lakkoztuk a festményt, mely a restaurálás után egy új keretbe került vissza.
 
A festmény restaurálás előtt.

  



Ajándék az óvodában.

Szutyejev régi kiadású "Vidám meséi"ma is nagy kedvencei az óvodásoknak. A festmény ajándékba készült az óvónéniknek, akik a csoportszobát teszik hangulatosabbá vele.
A könyvbéli illusztrációt felhasználva készült az olajkép. 






         
 

Holland csendélet másolatok.

Diószegi Anikó: P.Claesz:" Csendélet rákkal" másolat, olaj/farost

A festmények eredetijét Pieter Claesz ( 1597-1660) festette, csendéleteinek főszereplői a polgári jólétet tükröző különleges gyümölcsök és ételek, drága, nemes anyagokból finoman munkált edények, az asztalt borító szőttesek.

Vizsralek Nóra: P.Cleisz: "Csendélet citrommal" másolat, részlet

Középkori festészet.

Rogier van der Weyden: Levétel a keresztről 1435-38

Rogier van der Weyden (1399-1464)  középkori festő, aki Németalföldön alkotott Jan van Eyck kortársaként. Mindketten a késő gótika és a kora reneszánsz átmenetének jelentős mesterei voltak. Ez a festménymásolat a  "Levétel a keresztről" c. kép egy részlete, mely Mária arcát ábrázolja abban a pillanatban, mikor ájultan rogy össze Krisztus teste mellett.

Diószegi Anikó: Rogier van der Weyden: "Levétel a keresztről"
 részlet, másolat  olaj/fatábla

Antik festett, hímzett képek -textil kép restaurálás

     

Restaurálásaink során  minden olyan műtárggyal foglalkozunk, ami festve van, ugyanakkor ritkán találkozunk ehhez hasonló, vegyes technikájú képpel. A XVIII. századi viseletet idéző hímzések különlegessége az, hogy az arcokat olajfestékkel festette meg a művész. 
Sérülékeny képekről van szó, hiszen mindenféle előkészítés és alapozás nélkül került a festék a textilre. 

 
A sérült, festett arc felülete.

 
A hiányok pótlása után.

Az átvételi állapotokon is látszik, hogy a nem megfelelő tárolás mennyi pusztítást okozott ezeken az érzékeny képeken. Csak miután a megmaradt festékszigetek konzerválása megtörtént, kerülhetett sor  a hiányok kiegészítésére. 


A gyűrődések miatt rongálódott festett felület.

 
 A női arc retusálás után.

Olajfestmény tisztítás és restaurálás: Egy erősen sérült kép


A festmény és kerete a restaurálás után.

Látványos változáson ment keresztül ez a kis méretű festmény és  díszkerete.
A tulajdonosa már lemondott róla, hiszen szakadások és lyukak borították, a festék pergett a vászonról, ami maga is nagyon rossz állapotban volt. 

Ilyenkor szükség van a kép dublírozására, ekkor az eredeti vászon mögé egy új vásznat ragasztunk.
Ez speciális vácuum-asztalon történik, miközben egy általános konzerválást is kap a kép.


A festmény és kerete restaurálás előtt.

Az aranyozott díszkeretet is megtisztítottuk, hiányait pótoltuk, és az antik hatást megtartva újrafestettük.

Festményvizsgálatok- színek a mikroszkóp alatt

   
Nézzük meg a falképen lévő arc festékrétegét úgy, ahogyan még biztosan kevesen látták- polarizációs mikroszkóp alatt. 

      
A fenti kép rózsaszínű arcbőréből vett festékszemcse vizsgálat közben 
(cinóber és mész keveréke)

polarizációs mikroszkóp
A vizsgálandó anyaghoz parányi, pár milliméteres darabkát választunk le a falképről, vagy a festményről amit beágyazzuk egy műgyanta-kapszulába.  

Ebből a szemcséből csiszolatot készítünk és ezt vizsgáljuk mikroszkóp alatt. Mit szeretnénk megtudni? Például azt, hogy hány rétegből épült fel a festékréteg, és milyen vastagok ezek a rétegek. A mikroszkópban látott kép alapján megállapíthatjuk, hogy milyen anyagokat tartalmaz a festékréteg, egy-egy szín esetében pedig nem mindegy, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik a meghatározott pigment.  
A eredményeket kiértékelve állítjuk össze a festmény tisztításához használandó vegyszereket és anyagokat.

Ahonnan a vizsgálandó festékszemcsét leválasztottuk.
A glóriából vett vörös színű festék (cinóber) mikroszkópikus képe.
 
Ezeken a fotókon egy középkori freskótöredék festékmintáin vizsgálódva mutatjuk meg  a vörös és a rózsaszínű festékréteg mikroszkópikus képét.  
A glóriából vett festékszemcséről megtudtuk, hogy a vörös festékréteg színét a  cinóber adja, alatta pedig a fehér alapozás és egy nagyméretű szemcse mikroszkópikus képe látható.  Ez azért volt fontos megállapítás, mert a cinóber nagyon érzékeny a lúgos kémhatású vegyszerekre!

  

Itt pedig egy táblakép rétegcsiszolatát láthatjuk, amin a festmény sérült, majd átfestett  rétegei figyelhetők meg: az alsó fehér sáv a többrétegű alapozást mutatja, majd a sötét sáv utáni új alapozás a későbbi átfestésre utal.
 


Ilyenkor a keresztmetszet-csiszolat is alátámasztja azt a feltételezést, hogy ezeket a szakrális tárgyakat sokszor javították, hiszen esztétikai szempontból nem hagyhattak kívánni valót maguk után. 

Ezen a  keresztmetszet-csiszolaton pedig közelről megmutatunk egy repedést, ahol már elmozdultak a kettétört festékszigetek. Láthatjuk a felvételen, ahogy a repedések közé befolyt az új festés.

Megjelölve a roncsolt, átfestett terület az általunk restaurált Jeruzsálemi ikon c. festményről.

 
süti beállítások módosítása