Onorio Marinari firenzei mester (1627-ben született, és 1715-ben halt meg) alkotása ez a barokk festmény, amely másolása közben a színek használatának tudatosságáról gondolkoztam.
Elsőként a kompozíciót vázoltam fel, amit aztán aprólékos gonddal fejlesztettem addig, amíg a ruhák, drapériák és az alakok bőrének anyagszerűségét sikerült elérni.
A palettán ezek a színek szerepeltek: okker, égetett és természetes umbra, ultramarinkék, égetett és természetes szienna, zöldföld -hiszen a korabeli festő is ezekkel a színekkel dolgozott.
Minden korszaknak megvan a maga színpalettája, melyet a kor festője használ a festmény festésekor.
Ám a régi színekből ólomfehéret például már nem használhatunk, mert az azóta kormeghatározóként nyilvántartott pigment gyártását az 1900-as évektől betiltották,
miután kiderült, hogy ólomtartalma miatt rendkívül veszélyes az egészségre.
Manapság cink és titánfehérrel helyettesítjük.
Az akkoriban használt piros festékek anyagában lévő mínium, és cinóber helyett a modern festő palettáján 1840-től már a kadmiumok szerepelnek, melyek hasonlóan tüzes színűkkel kiváltották az előbbi drága, nehezen beszerezhető pigmenteket.
Ám a régi színekből ólomfehéret például már nem használhatunk, mert az azóta kormeghatározóként nyilvántartott pigment gyártását az 1900-as évektől betiltották,
miután kiderült, hogy ólomtartalma miatt rendkívül veszélyes az egészségre.
Manapság cink és titánfehérrel helyettesítjük.
Az akkoriban használt piros festékek anyagában lévő mínium, és cinóber helyett a modern festő palettáján 1840-től már a kadmiumok szerepelnek, melyek hasonlóan tüzes színűkkel kiváltották az előbbi drága, nehezen beszerezhető pigmenteket.
