 |
| A restaurált "Balatoni legenda". |
A restaurált "Hableány".
A restaurált "Tihanyi echo".
Repes a restaurátor szív, ha egy magánépületben kincset talál a falakon. Márpedig ebben a balatoni nyaralóban három falfestmény is ékesíti a nappali falait. Ráadásul még abban a szerencsés helyzetben is lehettünk, hogy a tulajdonos, régi művészcsaládból származván időt és pénzt szánt arra, hogy rendbe hozassa a 30'-as évek elején készült képeket.
Pártay István két festménye, és Varga Nándor falképe sajnos sok viszontagságon esett keresztül, rossz állapotuk nemcsak annak volt köszönhető, hogy készítésük óta eltelt 80 év.
Az egyik falfestmény a restaurálás kezdetekor.
A ház felújításakor a féltve őrzött falképek egy csőtörés során forró vizes zuhanyt kaptak, ezért sókimaródások és penészpöttyök tarkították a felületüket, azonkívül a villanyszerelőnek sem volt túl sok esztétikai érzéke...A tulajdonos elmeséléséből megtudtuk, hogy a három művet a balatoni legendák ihlették. Ottlétünk idején mi is beleolvastunk a Balaton, és a körülötte lévő hegyek keletkezéséről szóló mondákat összegyűjtő könyvecskébe, valóban lebilincselő olvasmány.
Pártay egyébként a balatoni vidék szerelmeseként, a fonyódi templom freskóit is elkészítette, ezt azonban nem sikerült megnéznünk, mert lelki gyakorlatok miatt a templomok zárva voltak a városban.
"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű királylány. Ám hiába jártak messze földről csodájára szépségének, senki sem válthatott szót a szépséges hajadonnal, mert néma volt. A Tihany környéki dombokon legeltette aranyszőrű kecskenyáját. Megpillantotta egyszer a lányt a Balatonból kiemelkedve az ősz hullámkirály. Kért egy korsó kecsketejet beteg fiának, cserébe – ígérte – feloldja a hajadont a némaság alól. Így is történt. A királyfi azon nyomban erőre kapott a kecsketejtől, a lány pedig csengő hangon megszólalt. Az ifjú amint megpillantotta a lányt, beleszeretett, de a királylány szívét kevélység töltötte el. Nem állt szóba senkivel, kegyetlenül elutasította a hullámkirály fiát is, aki belehalt bánatába. Szörnyű haragra gerjedt a király: megátkozta a kegyetlen leányt és egy sziklába zárta. A gazdátlanul maradt aranyszőrű nyáj a Balatonba veszett, a kecskék körmeit (patáit) azóta vetik partra a tó hullámai. És a gőgös királylány? Nem látta azóta emberfia. Fogott rajta a király átka: ahogy korábban senkivel nem ereszkedett szóba, úgy a sziklába zárva készségesen felelget minden arra járónak, aki megszólítja. Belőle lett ugyanis a tihanyi visszhang – legalábbis egy 19. századi költő, Garay János költeménye szerint."
Az erősen károsodott "Tihanyi echo".
Érdekes, hogy a "Tihanyi echo"című kép női figurája is ugyanolyan vonalas rajzolatú volt, mint a "Balatoni legendáé", ám a 60'- as években az idős festő kicsit "felfrissítette" az akkor már peregni kezdő művét. Hiába, egy festő stílusa változik az évek múlásával.
A "Hableány" restaurálás előtt.
Varga Nándor aki jó barátja volt az itt élő festőművésznek, a ház építésekor az étkező harmadik falfelületét kapta, ahová a "Hableány" című képet készítette.
Részletfotók a károsodott falképekől:
"Egykor a Badacsony Tűzhányó volt. A tűzhányó hegy ura meglátott
egyszer egy csodálatosan szép lányt, szerelmes lett belé, s a bérc oldaláról leste, csalogatta szerelmét. Hívására meg is jelent a Hableány és a hegy ura akkor látta, hogy sellő. A sellő után a tóba vetette magát, hogy elérje kedvesét. Így aludt ki a vulkán és ezért hableány a neve Badacsonynak."
Legfontosabb a festékréteg konzerválása volt, hogy megmentsük, amit lehet az eredeti felületekből.
A tisztítás után a penészpöttyök illetve só-kivirágzások eltávolítása maradt, majd a régi cementes vakolatpótlás eltávolítása. A repedések mentén megerősítettük az eredeti vakolatot és pótoltuk a hiányokat klasszikus mész-homok anyaggal. Ezután már csak az esztétikai kiegészítés, a retusálás volt hátra.
